Kiss Ferenc a világszerte népszerű Kolinda és Vízöntő együttesek alapítójaként írta be nevét a magyar világzene történetébe. Aztán ráunt a turnézásra, és inkább a zeneszerzésre, illetve a népzenekutatás felé fordította figyelmét, majd megalapította az első magyar független népzenei kiadót, az Etnofont. A kiadó körül csoportosuló muzsikusokból hozta létre Etnofon Zenei Társulás nevű újabb zenekarát, mely a Kolinda- és Vízöntő-hagyomány ápolása mellett Bartók Béla és Kodály Zoltán előtti főhajtásával is kitűnt. Ennek jegyében mutatták be Szerelemajtók és Pávaének című előadásukat, melyek közül az utóbbi a Leánydicsérő előzményének is tekinthető.
A Kossuth- és Erkel-díjas koreográfus Novák Ferenc „Tata” ugyanis arra ösztökélte Kisst, hogy írjon dalciklust - a Pávaénekben is szereplő - Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági hangjára. A produkciót aztán, „egy kis tánccal megbolondítva”, meg is rendezte a 2015-ös Budapesti Tavaszi Fesztiválra. A következő évben Paár Julianna csatlakozott a másik három énekesnőhöz, 2016 végén pedig lemezen is megjelent a Leánydicsérő.
A Kissre jellemző, veretes stílusban hangszerelt dalok gerincét Kiss Anna versei adják, melyek a ragyogó énekesnők „százféle” hangján, hol szemérmesen, hol kitárulkozva, hol játékosan, hol drámaian szólalnak meg, attól függően, mit hív elő a leányokból, nőkből, asszonyokból egy-egy hétköznapi, ünnepi vagy sorsfordító esemény. Hiszen másként rezdül a gyermeki, az asszonyi, az anyai lélek - más a szerelem, a siratás, a „bandázás” és a magány tónusa. A Leánydicsérő nézői így nem kevesebbre számíthatnak, mint hogy - mesteri átváltozások tanúiként - közelebb kerülhetnek a női lélek rejtelmeihez, bár a végső titokra, persze, most sem derül fény…
A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósult meg.
Rendező: Müpa
